♣♣♣15.rész♣♣♣

Hali! Nagy nehezen, de sikerült megírnom az új részt.Remélem jó lett:

2 nap telt el azóta. A halottak száma háromszorosára növekedett. A gyanúsított pedig, aki elvileg Mimmyvel, Borisszal, Jamievel és Kittyvel végzett, én vagyok. Amiket most átélek, a legnagyobb ellenségemnek sem kívánom. Borzalmas.

Mollyhoz érve a lányt sehol sem találtuk, ezért onnan visszaindultunk. Útközben Curtis mondta, hogy benézhetnénk Lewishez. Hamar meg is érkeztünk, majd a lámpával kivilágított szoba felé vettük az irányt. Amit ott láttam, enyhébb sokkot okozott. Curt tesójának az arca falfehér volt és a nyakát görcsösen szorította Valaki, akit először nem is láttam rendesen. Azonban nem kellett sokat várnom arra, hogy megtudjam, ki az, ugyanis felénk fordult. Amint felfogtam a látottakat, a lábam megremegett és összeestem. 

Curtis lerántotta a kis híján meggyilkolt ikertestvéréről a támadót, aki nagy puffanással esett pont mellém. Lewis levegő után kapkodott és a nyakát dörzsölgette. Az arca lassan kezdte visszanyerni a színét, amit az előbb teljesen elvesztett. Szerintem akkor tudatosult benne, hogy mi is történt és őrült módon kezdett el üvöltözni a még mindig mellettem fekvő gyilkossal. 

Én meg sem szólaltam. Harag és csalódottság öntötte el a testem és amikor csak ránéztem az elkövetőre, olyan fájdalmat éreztem, mintha tűzhöz érnék. Az emberölő összeszedte magát és egy gúnyos mosoly kíséretében, amit felénk intézett, feltápászkodott. A szemem szikrákat szórt és remegtem az idegességtől. Ő pedig, mintha mi sem történt volna kisétált a szobából. 

Curtis utána rohant, én pedig csak kikerekedett szemekkel meredtem magam elé, melyekből újra potyogni kezdtek mostanában gyakori vendégeim, a könnyek. Általában rengetegen látogatnak meg és egész sokáig maradni is szoktak. Eléggé idegesítőek. Direkt akkor jönnek többen, amikor kevésbé szívesen fogadom őket. Rendszerint az arcom nagy részét betöltik, de van, hogy még ezzel sem telnek be és tovább folynak le, a nyakamon át. Néha bele is esnek a saját csapdájukba és a földön vagy a kezemen végzik.

Most éppen jelentős létszámmal álltak sorban a rendelkezésükre álló, arcnak nevezett csúszdájukon és valószínűleg nagyon haragudhattak rám, mert még a rokonjaikat is magukkal hozták, hogy azok is kipróbáljanak egy-egy csúszást.

Lewis, aki szintén a szobában tartózkodott, a fejét fogva feküdt az ágyán és gondolkozott. 

- De miért csinálta ezt? - kérdezte rekedtes hangon.

- Fogalmam sincs. - válaszoltam a fejemet ingatva. - És közben még volt képe végignézni, hogy mindenki engem gyanúsít. Ugye majd elmondod a többieknek is, hogy Ő volt és nem én?

- Persze!

- Köszi, tényleg!Felhívom Mollyt.

 A lány 8 csengés után végre felvette a telefont.

- Szia! Mit akarsz? - morogta.

- Szia! Kérlek, csak hallgass meg! Tudom, ki az igazi gyilkos. Láttam, amikor meg akarta ölni Lewist és így megmentettem.

- Na és ki az?