♣♣♣16.rész♣♣♣

Sziasztok!Itt az új rész. Nem vagyok rá a legbüszkébb, de ez most fontos volt a 17.-hez, úgyhogy ígérem, az sokkal izgalmasabb lesz.  

- Melissa. - préseltem ki magamból nagy nehezen a volt barátnőm nevét.

-  Már ne haragudj, de ez már tényleg kész röhej! - nevetett kínosan Molly a vonal végén.

- Esküszöm! - tettem a szívemre a kezem, bár tudtam, hogy ez egy ilyen társalgás esetében mindegy. - Láttam.

- Aha, és ezt higgyük is el. Szia! - nyomta ki a telefont.

Telefonbeszélgetésük közben elhagytam a szobát és visszamentem a tisztító tűzbe, ahol Percy és Jason álldogáltak mellettem a beszélgetést hallgatva.

- Nem kéne esetleg egy kicsit pihenned? - szólalt meg az utóbbi, miután tudatosult benne, hogy a Mollyval folytatott társalgás befejeződött.

- De, igazad van. - ásítottam egyet, majd elbúcsúztam, hazamentem és ledőltem az ágyamra, ahol hamarosan el is nyomott az álom. Ó, ez a csodás szövődmény, ami sajnos csak akkor csodás, amikor éppen álmodod, mert a felkelés után már csak képekre vagy a fontosabb mondatokra emlékszel belőle. Viszont az elalvás és a felkelés között sok idő van, amit kitölt ez a semmihez sem hasonlítható dolog.  Akarva-akaratlanul is engedélyt adsz Neki, hogy minden nap kitaláljon egy történetet, amit be is mutat Neked. Akár egy hangulatember, ha rossz kedve van, a sztoriát rémálommá alakítja és azt kell végignézned, de ha jó passzban van, egy mesebeli cselekményen ámuldozhatsz.

Sajnos nekem az előbbi jutott, úgyhogy fel is riadtam, mert a látottak miatti nagy forgolódás közepette leestem az ágyról. Visszaaludni már nem akartam, inkább kimentem a házból és Rosalyék felé vettem az irányt, mert az utóbbi napokban, mint nagyjából mindenkit, a kislányt is elhanyagoltam.

A házba lépve köszöntem az anyukájának, majd Ros szobája felé mentem. Éppen a házi feladatot oldogatta, belemerülve a munkájába. Mivel nem akartam megzavarni, szépen csendben lépdeltem mellé, de Ő ijedten kapta fel a fejét, majd rám nézett.

- Szia! Csináld, nyugodtan! - mosolyogtam rá.

- Már úgyis készen vagyok. - csukta be rekordgyorsasággal a füzetét. - Hát te, hogy-hogy itt vagy? Nem is tudtam, hogy ma jössz.

- Csak gondoltam benézek. Mi újság?

- Semmi. Amúgy tudtad, hogy itt van Jason is? A másik szobában nézi a tv-t. Anya sütött muffint, kérsz? Igazából az előbb a nyelvtant csináltam, de nem nagyon értem. Segítesz? - fejezte be a monológját és nagy boci szemekkel nézett rám.

- Persze! - húztam az íróasztalnál ülő kislányhoz egy széket, majd elkezdtem Neki magyarázni az anyagot.

Mikor ezzel végeztünk, beszélgettünk. Elmeséltem neki töviről-hegyire a Melissás ügyet, amit szépen csendben hallgatott végig. Nem is kellett megszólalnia, az arckifejezése úgyis elárulta, mit gondol.

Hamarosan elköszöntem tőle, majd elhatároztam, hogy ma már nem szeretnék csinálni semmit és visszatértem a tisztító tűzbe. Percy barátja nélkül, egyedül üldögélt, így amikor meglátott, az arca felderült.

- Szia! Hát te?

- Jason elment Rosalyhoz.

- Tudom. De te most tényleg ezért szomorkodsz?

- Nem. Az igazság az, hogy én még nem vagyok teljesen túl ezen a balesetes dolgon. Azt már felfogtam, hogy én és anya idekerültünk, de azt még nem, ami apával van.

- Szeretnéd Őt meglátogatni a kórházban?

- Olyat lehet?

- Hát persze! Na, gyere! -  egyszer majd lesz egy nap, amikor nem csinálok semmit. De az nem ez a nap.