Sziasztok! Bocsánat,bocsánat és bocsánat a késésért! Sajnálom, ilyen szétszórt vagyok! Ugyanakkor köszönöm, hogy ti még így is itt vagytok nekem! 6 (nyilvános) feliratkozóvá növekedett a csapat és 5600+ az oldalmegjelenítések száma. Íme a rész:
A tisztító tűzben
ébredtem, körülöttem volt minden itteni barátom: Curtis, Jason, Percy és Alton
is.
- Sziasztok! -
köszöntem, de választ csak a legutolsótól kaptam.
- Helló! - furán
néztem a többiekre, majd még egyszer köszöntem, de még mindig nem mondtak
semmit. - hozzám sem szólt még itt senki, csak te. Olyan mintha nem látnának
minket.
Odamentem Curtis
mellé és megkopogtattam a vállát. A fiú tényleg nem reagált semmit.
- És most mit
csináljunk? - kérdeztem tanácstalanul.
Sajnos egy szintén elkeseredett tekintettel néztem szembe. - Mindjárt
jövök.
Természetesen az
emberemhez mentem, aki szerencsére látott. Nagyjából felvázoltam neki a
helyzetet, majd érdeklődve néztem rá.
- Meddig marad ez
így?
- Tennetek kell valamit, Altonnal együtt, de
azt nem mondhatom el, hogy mit. Azt követően rögtön visszaáll minden olyanná,
mint volt.
- Mert milyen volt? -
nevettem el magam és visszamentem Altonhoz.
- Azt mondta az ember,
hogy közösen kell elvégeznünk valamit és utána visszaváltozunk.
- És mit?
- Azt nem tudjuk.
- Hát, én legelőször
kiborítanám az összes többi kék szert, hogy más szellemben ne tegyen kárt.
- Úúúú, veled
mehetek? - dörzsöltem össze kék szememet és arcomon megjelent egy kislányos
vigyor.
- Persze!
A fiúval elmentünk a
KÁVÉ a BÁZISHOZ. Legalábbis elmondása szerint ők így hívják. A raktárba vettük
az irányt, ami egy hosszú folyosó volt, tele ezekkel a „szellemirtós”
cuccokkal.
Háát, nem gondoltam,
hogy ilyen sok lesz abból a folyadékból, úgyhogy elég kedvetlenül húztam el a
számat.
- Nem baj, ha inkább
megyek? - kérdeztem félve.
- Menj csak nyugodtan. Ha bármi baj van, itt
leszek. - mutatott körbe.
- Oké. Vigyázz,
nehogy magadra önts valamit! - mosolyodtam el. - Szia!
Gondoltam, akkor addig tovább folytatom a küldetést, úgyhogy egy újabb rokonomhoz vettem az irányt. Szerencsére ő nem ijedt meg tőlem, így le tudtuk rendezni a dolgokat. Egy bőrszínű nyakkal és mosolygó fejjel indultam vissza.
Az eget teljesen beborították a felhők és
szürke színe sem árulkodott sok jóról. Hirtelen nagyot dörgött felettem, mire
összerezzentem és sietőssé vettem a tempót. Az eső nem várt meg, sűrűn ömleni
kezdett.
Hajamat fogva rohantam, a járdát nézve.
Már majdnem megérkeztem a házunkhoz,
mikor nekimentem valakinek. A földre estünk mindketten.
- Miért nem nézel a lábad elé? -
kérdezte, majd felnézett. Homer volt, az egyik volt évfolyamtársam. - Abigai,
te mit keresel itt? Nem…meghaltál?
- Te látsz?
- Te látsz?
Szia! nagyon jó lett az új rész. várom a következőt és azt szeretem benne, hogy mindig nagyon izgalmas résznél lesz vége (gondolom direkt) és így minddig várom a következő részt :)
VálaszTörlésSzia! Köszi, örülök, hogy tetszik! Igyekszem hozni a következő részt, de még nem tudom, mikorra fogom. Egyébként igen, direkt van mindig úgy vége. :-)
TörlésKitty Charmmy
Mikor lesz új rész? Nagyon rég írtál! :-)
VálaszTörlésÉn is várom a következő részt😉
VálaszTörlésWait for it..😉😂
TörlésÉs mégis mennyit? 😢😢😢😢
Törlés