Sziasztok!
Itt az új rész. Kérlek pipáljatok, írjatok kommentet vagy üzenetet a chatbe, mert abból tudom, hogy jó és érdemes-e, amit csinálok.
Időközben bejött Curtis is, aki szintén lesokkolva nézte Jason-t.
- Ezt mégis hogy közöljem Rosaly-val? Megígértem neki, hogy mind a kettőjüket kihozom élve - mondtam tanácstalanul.
Választ nem kaptam, úgyhogy érdeklődve néztem Curt-re, aki lesápadva állt és nem vette le a szemét a fiúról.
- Jól vagy?
- Nem igazán. - húzta el a száját. - Hogy képesek ezek az emberek ilyet tenni? Gyerekeket ölnek pénzért, lelkiismeret nélkül.
- Nem tudom. Most megyek és megpróbálok beszélni Ros-sal
- Sok sikert!
- Nem igazán. - húzta el a száját. - Hogy képesek ezek az emberek ilyet tenni? Gyerekeket ölnek pénzért, lelkiismeret nélkül.
- Nem tudom. Most megyek és megpróbálok beszélni Ros-sal
- Sok sikert!
- Köszi - mondtam még, majd átmentem a kislányhoz.
Pechemre vagy szerencsémre egyedül volt, így tudtam vele beszélni.
- Szia! - mosolyodott el, amikor meglátott. Na remek! Most hogyan közöljem vele, hogy a testvérét megölték?
- Szia! Figyelj csak! Szeretnék mondani valamit, aminek nem hiszem, hogy örülni fogsz.
- Figyelek.
- Még előtte leszögezném, hogy nagyon sajnálom, de nem tudtam mit tenni. Jason....meghalt.
A lány valami fura nyöszörgést hallatott, majd rémes zokogásban tört ki.
- Én tényleg sajnálom!
- Tudhom, hogy nem a the hibáád! - küszködött. Sajnos a nagy hangzavarra bejöttek az emberek, így én gyorsan láthatatlanná váltam.
Rosaly arcára kiült a düh és olyan erőt vett magán, hogy szétszakította a kötelet, amivel meg volt kötözve.
Hihetetlen, hogy a testvéri szeretet mire képes. Biztos vagyok benne, hogy tudta, ezért őt is mihamarabb meg akarják ölni. De a bátyjáért képes lett volna feláldozni magát.
Ezt azonban én nem hagytam.
Láthatóvá tettem magamat, így a gonoszak levették a szemüket a kislányról és hihetetlenkedve néztek rám. Én némán jeleztem Ros- nak, hogy addig meneküljön. A kislány hálálkodva nézett rám és elkezdett kifutni a szobából, de az ajtóban beleütközött valakibe.
A szívem kihagyott egy ütemet, annyira megijedtem. Amikor azonban odanéztem, megkönnyebbülve láttam, hogy Curt az. Villámgyorsan felkapta a kislányt és futott vele ki a házból.
Innentől kezdve nekem már sima ügyem lett volna, de úgy éreztem, még tennem kéne valamit.
Ezen nem volt időm gondolkodni, mert egyszerre 5 ember indult meg felém, úgyhogy jobbnak láttam kirohanni az épületből.
Curtis és Rosaly az udvaron vártak.
A kislány még indig sírt.
- Figyelj! Tudom, hogy nagyon szomorú vagy, amiért meghalt a bátyád. Sajnos újraéleszteni nem fogjuk tudni. Viszont még találkozhatsz vele.
- Tényleg? - kerekedett ki a könnytől csillogó szeme.
- Bizony! Úgy fog kinézni, mint mi. Először hazaviszünk téged és utána elvisszük hozzátok.
- Köszönök nektek mindent! - halványan elmosolyodtam.
-Nincsmit! Szerintem indulhatunk.
Miután elvittük a kislányt, visszatértünk a tisztítótűzbe, hogy megkeressük az új tagját.
Már mindenütt szétnéztünk, amikor mögöttünk halkan megszólalt a kisfiú.
- Sziasztok!
- Szia! Tudod kik vagyunk?
- Persze!
- Akkor jó. Mi segíthetünk abban, hogy találkozhass a húgoddal. Van kedved velünk jönni?
- Nem mehet!- jött oda hozzánk egy tetőtől-talpig feketében lévő ember.
- Elnézést, de magának ehhez mi köze van?
- Az, hogy ez a fiú egy megállapodás miatt, a halála után jogosan az enyém.
- Tessék?
Pechemre vagy szerencsémre egyedül volt, így tudtam vele beszélni.
- Szia! - mosolyodott el, amikor meglátott. Na remek! Most hogyan közöljem vele, hogy a testvérét megölték?
- Szia! Figyelj csak! Szeretnék mondani valamit, aminek nem hiszem, hogy örülni fogsz.
- Figyelek.
- Még előtte leszögezném, hogy nagyon sajnálom, de nem tudtam mit tenni. Jason....meghalt.
A lány valami fura nyöszörgést hallatott, majd rémes zokogásban tört ki.
- Én tényleg sajnálom!
- Tudhom, hogy nem a the hibáád! - küszködött. Sajnos a nagy hangzavarra bejöttek az emberek, így én gyorsan láthatatlanná váltam.
Rosaly arcára kiült a düh és olyan erőt vett magán, hogy szétszakította a kötelet, amivel meg volt kötözve.
Hihetetlen, hogy a testvéri szeretet mire képes. Biztos vagyok benne, hogy tudta, ezért őt is mihamarabb meg akarják ölni. De a bátyjáért képes lett volna feláldozni magát.
Ezt azonban én nem hagytam.
Láthatóvá tettem magamat, így a gonoszak levették a szemüket a kislányról és hihetetlenkedve néztek rám. Én némán jeleztem Ros- nak, hogy addig meneküljön. A kislány hálálkodva nézett rám és elkezdett kifutni a szobából, de az ajtóban beleütközött valakibe.
A szívem kihagyott egy ütemet, annyira megijedtem. Amikor azonban odanéztem, megkönnyebbülve láttam, hogy Curt az. Villámgyorsan felkapta a kislányt és futott vele ki a házból.
Innentől kezdve nekem már sima ügyem lett volna, de úgy éreztem, még tennem kéne valamit.
Ezen nem volt időm gondolkodni, mert egyszerre 5 ember indult meg felém, úgyhogy jobbnak láttam kirohanni az épületből.
Curtis és Rosaly az udvaron vártak.
A kislány még indig sírt.
- Figyelj! Tudom, hogy nagyon szomorú vagy, amiért meghalt a bátyád. Sajnos újraéleszteni nem fogjuk tudni. Viszont még találkozhatsz vele.
- Tényleg? - kerekedett ki a könnytől csillogó szeme.
- Bizony! Úgy fog kinézni, mint mi. Először hazaviszünk téged és utána elvisszük hozzátok.
- Köszönök nektek mindent! - halványan elmosolyodtam.
-Nincsmit! Szerintem indulhatunk.
Miután elvittük a kislányt, visszatértünk a tisztítótűzbe, hogy megkeressük az új tagját.
Már mindenütt szétnéztünk, amikor mögöttünk halkan megszólalt a kisfiú.
- Sziasztok!
- Szia! Tudod kik vagyunk?
- Persze!
- Akkor jó. Mi segíthetünk abban, hogy találkozhass a húgoddal. Van kedved velünk jönni?
- Nem mehet!- jött oda hozzánk egy tetőtől-talpig feketében lévő ember.
- Elnézést, de magának ehhez mi köze van?
- Az, hogy ez a fiú egy megállapodás miatt, a halála után jogosan az enyém.
- Tessék?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése