Sziasztok! Igen tudom, hogy most is majdnem 3 hét után hozom az új részt. Az idő a legnagyobb ellenségem. Sajnálom! Most viszont itt van, ezért befejezem a hegyi beszédemet. ☺
- Na azért - mosolyodtam el elégedetten. - Gyere, menjünk vissza a tisztítótűzbe!
- Ennyi? Én bevállalom azt, hogy "hülye voltam", te pedig elintézel egy " na azért"-tel? - durcáskodott gyerekesen.
- Bizony! Sírjál nyugodtan, de én megyek! - hagytam ott, mire ő megint utánam futott.
- Jó, oké zárjuk le az ügyet!
- Hogy lehet amúgy meg eltitkolni egy testvért? - tettem fel a költői kérdést. - Én azt hittem, hogy Lewis egyke. Soha nem említette, hogy lenne egy ikertestvére. Hogyhogy nem jártatok egy suliba?
- Háát...Nem akartam, hogy egy osztályt tegyünk tönkre, ezért én másik iskolába felvételiztem.
- A szüleitek hogy bírják ezt?
- Kénytelenek elfogadni. Kérlek beszéljünk már valami másról!
- Rendben. Mikor haltál meg? - amint feltettem a kérdést, elhúztam a számat, merthogy ez azért elég furán hangzik.
- Október 31-én. - rápillantottam az órám számlapjára, ami a dátumot is mutatta. November 19. volt. Én 10-én haltam meg, de aznap raboltak el, amikor Curtis életének vége lett.
- Te, figyi! Biztos vagy abban, hogy Lewis rakott be abba a szobába?
- Tudsz logikusabbat?- kérdezte felvont szemöldökkel.
-Oké, hogy nem voltatok jóban, de azért szerintem soha nem tett volna ekkora butaságot. Egyáltalán tudod, hova zárt be?
- Nem, már mondtam, hogy aludtam. Péntek volt, de nem mentem suliba, mert fájt a torkom és az egész napot végigaludtam.
- Ez most lehet, hogy fura lesz, de szerintem téged elraboltak?
- Ez tényleg fura! Hogy jutott ez az eszedbe?
- Engem aznap raboltak el és én is aludtam.
- Persze! Pont ugyanazon a napon betörtek mind a kettőnkhöz és elraboltak minket.
- Ismered őket? - mutattam hirtelen két erős férfire.
- Aha. Két osztálytársam apja.
- És tudod hol dolgoznak?
- Nem tudom, nem voltunk különösebben jóban azokkal a társaimmal. Bár senki se tudtam, mi a munkájuk. - Miért kérdezed?
- Az egyik ölt meg engem. - próbáltam visszatartani a sírást. Azonban ahogy előtörtek az emlékek nem tudtam megakadályozni, hogy az arcomon lefolyjanak a könnycseppek.
- Úristen! Ezt nem hiszem el! Én hülye meg rögtön a saját testvéremet vádoltam. Jól vagy?
A kérdésére nem kapott választ. Szipogva elővettem e zsebkendőd, amivel letöröltem a sós vízcseppeket.
Csak a két férfire tudtam koncentrálni és éreztem, ahogy a harag elárasztja az egész testemet. Csak egy dologra tudtam gondolni: arra, hogy ezt meg kell bosszulnom.
Mielőtt még bárki is félreértené, nem szándékozom megölni őket, mert én nem vagyok olyan, mint akik miatt most itt vagyok.
Már majdnem megindultam, hogy most majd jól megijesztem őket, amikor kikerekedett a szemem. Egy lányt és egy fiút tuszkoltak bele a hatalmas kocsijukba. Szegényeknek esélyük sem volt menekülni. Míg az egyik a két fiatalt gyömöszölte be a csomagtartóba, a másik a telefonján tárcsázott valakit, aki hamarosan fel is vette.
- Haló! Igen egy fiú és egy lány - bólogatott a gonosz büszkén.
- Hogy mennyiért? - a két kegyetlen elkezdett hatalmas pénzeket ajánlgatni, míg végül megegyeztek egy bizonyos összegben, amit az egyik bemondott a telefonba.
- Máris megyünk. - rakta le, majd beült az autóba és elhajtott.
- Hahó, Abigail! - csettintgetett a fülem mellett Curtis, fogalmam sincs mióta.
- Bocs, csak elbambultam. Én most elmegyek valahova. Ha akarsz velem jössz, ha nem, akkor menj vissza a tisztítótűzbe.
- Hova mész?
- Az mindegy, az a lényeg, hogy oda érjek ahová az a járgány megy.
- Ok én benne vagyok. Mehetünk!
- Úristen! Ezt nem hiszem el! Én hülye meg rögtön a saját testvéremet vádoltam. Jól vagy?
A kérdésére nem kapott választ. Szipogva elővettem e zsebkendőd, amivel letöröltem a sós vízcseppeket.
Csak a két férfire tudtam koncentrálni és éreztem, ahogy a harag elárasztja az egész testemet. Csak egy dologra tudtam gondolni: arra, hogy ezt meg kell bosszulnom.
Mielőtt még bárki is félreértené, nem szándékozom megölni őket, mert én nem vagyok olyan, mint akik miatt most itt vagyok.
Már majdnem megindultam, hogy most majd jól megijesztem őket, amikor kikerekedett a szemem. Egy lányt és egy fiút tuszkoltak bele a hatalmas kocsijukba. Szegényeknek esélyük sem volt menekülni. Míg az egyik a két fiatalt gyömöszölte be a csomagtartóba, a másik a telefonján tárcsázott valakit, aki hamarosan fel is vette.
- Haló! Igen egy fiú és egy lány - bólogatott a gonosz büszkén.
- Hogy mennyiért? - a két kegyetlen elkezdett hatalmas pénzeket ajánlgatni, míg végül megegyeztek egy bizonyos összegben, amit az egyik bemondott a telefonba.
- Máris megyünk. - rakta le, majd beült az autóba és elhajtott.
- Hahó, Abigail! - csettintgetett a fülem mellett Curtis, fogalmam sincs mióta.
- Bocs, csak elbambultam. Én most elmegyek valahova. Ha akarsz velem jössz, ha nem, akkor menj vissza a tisztítótűzbe.
- Hova mész?
- Az mindegy, az a lényeg, hogy oda érjek ahová az a járgány megy.
- Ok én benne vagyok. Mehetünk!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése