♣♣♣2. rész♣♣♣

Mielőtt mehettem volna tovább, elhomályosult előttem minden és megint a tisztító tűzben voltam.

- Valami baj van? - kérdeztem attól az embertől, aki a múltkor is beszélt velem.

- Nem nincs, csak gondoltam odaadok egy papírt, amin rajta van, hogy kitől kell még elnézést kérned.

- Nagyon szépen köszönöm ! Akkor mehetek is?

- Igen!

A szokásos érzés után megint otthon találtam magam. Mivel a papíron legfelül Melissa, a legjobb barátnőm volt, ezért láthatatlanná változva és repülve elindultam felé. A szobájában találtam, még aludt.

- Meli, kelj fel! - lassan el kezdett ébredezni, majd amikor meglátott, kissé megrettent.

- Te jó ég! Mi történt veled?

- Ez következik a halál után.

- De a szemed a régi.

- Igen, mert most is azért vagyok itt, hogy bocsánatot kérjek. Mivel ezt már a családommal megtettem, visszakaptam a szemeimet.

- Aha. Hát..., akkor én is megbocsájtok neked

- Köszi!

- Abby, a hajad!

- Újra barna, ugye?

- Igen!

Hirtelen, mintha valaki belém szúrt volna valamit, olyan érzés kerített a hatalmába. Még hallottam, hogy Melissa azt kiáltja, hogy "Abigail", de utána minden köddé vált előttem.
A tisztítótűzben ébredtem, amitől kissé megnyugodtam. Azonban az már kevésbé volt nyugtató, hogy egy rács mögött voltam.
- Mi történt? Mit tettem? - kérdeztem,szerintem jogosan.
- Semmi, és te se tettél rosszat, csak megvizsgálunk, mert nem normális ami veled történik.
- Miért, az normális, hogy szellem vagyok?
- Azért tartunk itt, mert lehet, hogy fertőző vagy. - hagyta figyelmen kívül mondandómat.
- Akkor most be leszek zárva ebbe a kalitkába?
- Igen, és megfigyeléseket végzünk rajtad.
- "Hát ez remek!"
- Most beadunk egy altatót és mire felkelsz, már el is tudjuk mondani az eredményeket.
Alighogy beadták, már éreztem is, hogy elnyom az álom.