♣♣♣3. rész♣♣♣

Mikor felkeltem, viszonylag hamar felébredtem, mert elég izgatott voltam az eredmény miatt. 

Mivel bent volt valaki, ezért gondoltam, megkérdezem.

- Elmehetek?

 - Én azt honnan tudjam? - kérdezte.

- Nem azért vagy itt, hogy megvizsgálj?
- Még diplomám sincs, hogy vizsgálhattalak volna? - Jogos. Ez a fiú olyan 15 éves lehetett.

- De akkor miért vagy itt?

- Van egy kis problémám. - húzta mosolyra a száját és megfordult.

Én elkerekedett szemekkel bámultam a hátán lévő, két nagy ANGYALSZÁRNYAT.

-  Te jó ég! Ez hogy került oda?

- Szorgalmasan kértem az elnézéseket, ez meg időközben kinőtt. Amúgy te miért vagy itt?

- Mikor valaki megbocsátott, valamim visszaváltozott olyanná, mint mikor még éltem.
- Aha. Hát.. drukkolok, hogy kiengedjenek. Engem már egy hete itt tartanak és nincs sok esély arra, hogy tovább csináljam a feladatom. Amúgy, hogy hívnak?
- Abigail-nek. Téged?
- Curtis-nek, de hívj csak Curt-nek !
- Oké! Szóval Curt, eddig hogyhogy nem voltál itt?
- Nem tudom. Azt mondták, hogy jöjjek ide.
- Nem volt bent senki, amíg aludtam?
- Nem, csak járkáltak itt, de még csak be se néztek. - alighogy ezt kimondta, mint egy varázsszóra, bejött egy ember.
- Abigail White?
-  Az én lennék - húztam ki magam, fogalmam sincs miért.
- Itt vannak az eredmények - adta oda és bár furán hangzik, miközben elvettem, azon  gondolkoztam, ez biztos valami dögunalmas diplomata lehetett, amikor élt.
- Köszönöm! - fogadtam el és nem túl illedelmesen, rögtön bele is lapoztam. Hál' Istennek nem kell tovább itt poshadnom és folytathatom a munkámat.

Már indultam volna, amikor meghallottam: Curtis Turner.
Egyszerűen kötelességemnek éreztem odamenni Curt-höz és megnézni az eredményét. Bár még csak pár perce ismertem, egész jófejnek tűnt és őszintén drukkoltam neki.
Elvette a lapokat és kíváncsian lesett beléjük.
- Kimehetsz? - érdeklődtem.
- Nem. Az is lehet, hogy örökre be leszek ide zárva.

Hát ez lenne a föld után? Ilyen az örök élet?Ebben a cellában töltve? Éreztem, hogy egy könnycsepp gördül le az arcomon. - Sajnálom! - ez így is volt. Ha elképzelem, hogy minden egyes nap ezen a sivár helyen kelek, borzalom tölt el.
- Semmi baj! Már megszoktam, hogy mindig a rosszabbat húzom.
- Azelőtt, hogy meghaltál is ilyen volt?
- Igen. Volt egy ikertestvérem, aki mindenben jobb volt nálam és az egész életünket egy versenynek hitte. Miatta haltam meg.
- Te jó ég! Mit tett?
- Bezárt egy szobába, ahol nincs levegő és le akarta mérni, hogy én mennyi ideig bírom ki. Természetesen akkor rakott be amikor aludtam.
Ennek a srácnak borzalmas lehetett az élete. Annyira együtt éreztem vele, hogy elhatároztam, majd minden nap meglátogatom.

De folytatnom kellett küldetésem. És, hogy ki volt a következő a listán? Elég annyi, hogy már dühös lettem.