Sziasztok!
Hát, mit is mondjak? Emlékszem, amikor tavaly ezen a napon fogtam a vázlatfüzetemet, még egyszer átolvastam a prológust, amit leírtam, és elhatározam, hogy ezt szeretném megmutatni másoknak is. A nevén furcsamód nem vaciláltam sokat, tulajdonképpen el sem tudtam volna képzelni más címet, mint A szellemlány. Szóval bemásoltam a prológust, szerkesztgettem, chat-et készítettem, meg oldalakat. Még aznap kikerült tehát a "0. rész". Majd rögtön ezután kihagytam egy hónapot. Írtam a habostortát és ez szinte felejtve lett. De aztán csak folytattam és őrülök is neki, hogy nem hagytam abba. A új részek folyamatosan érkeztek, az első blogversenyen, amin indultam, a prológusommal 3. helyezést értem el. Visszaolvasva azokat a részeket, örömmel tapasztalom, hogy A szellemlány írása közben sokat fejlődtem. Kis zöldfülű voltam és még most sem vagyok profi, de azért már az sem.
Egyre több versenyre neveztem ezt és a habostortát, és A szellemlány mindig jobb helyezéseket ért el.
Így Az élet nem habostortát hanyagoltam (mára csak én tekinthetem meg) és inkább ezzel foglalkoztam. A versenyek eredményei adtak nekem annyi önbizalmat, hogy tovább írtam ezt a sztorit. Az év elején (főleg februárban és márciusban) nagyon sokat sírtam, szomorkodtam, akkor könnyebb volt megalkotni a részeket, mert hát valljuk be, A szellemlány nem éppen egy vidám történet. Aztán áprilisban közétettem a 23.részt és utána semmi. Májusban végig boldog voltam, nem nagyon tudtam a saját életemből merítkezni és persze el voltam foglalva a nagy év végi hajrával is, nem került fel a folytatás. És azóta sem. Most pedig elérkeztünk ehhez a naphoz, az irományom 1 éves szülinapjához. Fogalmam sincs, hogy mi lesz ezután, de ami eddig történt, az nekem az "írónak" csodálatos volt. Az biztos, hogy nem hagyom így, befejezetlenül, mert, ha valamitől nagyon ki tudok akadni, hát ettől biztos.
Azt hiszem ennyi.
Kitty Charmmy
