2014. november 28., péntek

♣♣♣7. rész♣♣♣

Sziasztok! Igen tudom, hogy most is majdnem 3 hét után hozom az új részt. Az idő a legnagyobb ellenségem. Sajnálom! Most viszont itt van, ezért befejezem a hegyi beszédemet. ☺

- Na azért - mosolyodtam el elégedetten. - Gyere, menjünk vissza a tisztítótűzbe!
- Ennyi? Én bevállalom azt, hogy "hülye voltam", te pedig elintézel egy " na azért"-tel? - durcáskodott gyerekesen.
- Bizony! Sírjál nyugodtan, de én megyek! - hagytam ott, mire ő megint utánam futott.
- Jó, oké zárjuk le az ügyet!
- Hogy lehet amúgy meg eltitkolni egy testvért? - tettem fel a költői kérdést. - Én azt hittem, hogy Lewis egyke. Soha nem említette, hogy lenne egy ikertestvére. Hogyhogy nem jártatok egy suliba?
- Háát...Nem akartam, hogy egy osztályt tegyünk tönkre, ezért én másik iskolába felvételiztem.
- A szüleitek hogy bírják ezt?
- Kénytelenek elfogadni. Kérlek beszéljünk már valami másról!
- Rendben. Mikor haltál meg? - amint feltettem a kérdést, elhúztam a számat, merthogy ez azért elég furán hangzik.
- Október 31-én. - rápillantottam az órám számlapjára, ami a dátumot is mutatta. November 19. volt. Én  10-én haltam meg, de aznap raboltak el, amikor Curtis életének vége lett.
- Te, figyi! Biztos vagy abban, hogy Lewis rakott be abba a szobába?
- Tudsz logikusabbat?- kérdezte felvont szemöldökkel.
-Oké, hogy nem voltatok jóban, de azért szerintem soha nem tett volna ekkora butaságot. Egyáltalán tudod, hova zárt be?
- Nem, már mondtam, hogy aludtam. Péntek volt, de nem mentem suliba, mert fájt a torkom és az egész napot végigaludtam.
- Ez most lehet, hogy fura lesz, de szerintem téged elraboltak?
- Ez tényleg fura! Hogy jutott ez az eszedbe?
- Engem aznap raboltak el és én is aludtam.
- Persze! Pont ugyanazon a napon betörtek mind a kettőnkhöz és elraboltak minket.
- Ismered őket? - mutattam hirtelen két erős férfire.
- Aha. Két osztálytársam apja.
- És tudod hol dolgoznak?
- Nem tudom, nem voltunk különösebben jóban azokkal a társaimmal. Bár senki se tudtam, mi a munkájuk. - Miért kérdezed?
- Az egyik ölt meg engem. - próbáltam visszatartani a sírást. Azonban ahogy előtörtek az emlékek nem tudtam megakadályozni, hogy az arcomon lefolyjanak a könnycseppek.
- Úristen! Ezt nem hiszem el! Én hülye meg rögtön a saját testvéremet vádoltam. Jól vagy?
A kérdésére nem kapott választ. Szipogva elővettem e zsebkendőd, amivel letöröltem a sós vízcseppeket.
Csak a két férfire tudtam koncentrálni és éreztem, ahogy a harag elárasztja az egész testemet. Csak egy dologra tudtam gondolni: arra, hogy ezt meg kell bosszulnom.
Mielőtt még bárki is félreértené, nem szándékozom megölni őket, mert én nem vagyok olyan, mint akik miatt most itt vagyok.
Már majdnem megindultam, hogy most majd jól megijesztem őket, amikor kikerekedett a szemem. Egy lányt és egy fiút tuszkoltak bele a hatalmas kocsijukba. Szegényeknek esélyük sem volt menekülni. Míg az egyik a két fiatalt gyömöszölte be a csomagtartóba, a másik a telefonján tárcsázott valakit, aki hamarosan fel is vette.
- Haló! Igen egy fiú és egy lány - bólogatott a gonosz büszkén.
- Hogy mennyiért? - a két  kegyetlen elkezdett hatalmas pénzeket ajánlgatni, míg végül megegyeztek egy bizonyos összegben, amit az egyik bemondott a telefonba.
- Máris megyünk. - rakta le, majd beült az autóba és elhajtott.

- Hahó, Abigail! - csettintgetett a fülem mellett Curtis, fogalmam sincs mióta.
- Bocs, csak elbambultam. Én most elmegyek valahova. Ha akarsz velem jössz, ha nem, akkor menj vissza a tisztítótűzbe.
- Hova mész?
- Az mindegy, az a lényeg, hogy oda érjek ahová az a járgány megy.
- Ok én benne vagyok. Mehetünk!

2014. november 9., vasárnap

♣♣♣6.rész♣♣♣

Hali! Úristen most vettem észre, hogy egy újabb feliratkozóval bővültünk. Köszi E. A. P., hogy olvasod a történetem. Itt az új rész, remélem, tetszik!


- Igen, a testvérem. - mondta ki. - Bocsi Abby, de most nem megyek veled!
- Dehogyisnem!  Én sem akartam menni Molly-hoz és te rávettél, úgyhogy most jössz! Még engedélyünk is van rá!
- Nem, kizárt, hogy még egyszer találkozzak vele!
- Kééérlleeeek! - néztem rá bociszemekkel.
- Na jó, de ne használd ki, hogy ilyen engedékeny vagyok!
- Oké! Köszi! - vigyorodtam el elégedetten - Gyere!

El is indultunk láthatatlanul. Jó érzés volt, hogy jön velem valaki, mert egyedül olyan unalmas volt ez az egész. Hamar megérkeztünk Levis-ék házához, ahol Curtis megtorpant. - Nem mégsem! Nem megyek be!
- Curt, most már nincs visszaút! Nem akarlak beráncigálni, úgyhogy gyere szépen!
Legnagyobb meglepetésemre jött is, úgyhogy bementünk Lewis szobájába. Curtis szorosan mögöttem jött, így olyan volt, mintha csak én lennék ott. Nem csoda, hogy testvére sem vette észre.
- Hello Abi!- köszönt, mire én arrébb léptem, ezzel leleplezve Curt-öt. - ....És szia Curtis! - látszott rajta, hogy nem igazán érti, hogy mit keresünk mi ott mind a ketten. - Megkérdezhetem, hogy honnan ismeritek egymást? Vagy, hogy miért néztek így ki?
Mivel az ikertesó nem válaszolt, én kezdtem el magyarázni.
- Tudod halálom után a tisztítótűzbe kerültem és ott futottam össze vele. Mivel az a feladatunk, hogy minden bűnünket eltöröljük, szellemként vissza kell menni mindenkihez, akivel bármit is elkövettünk. Ezért vagyunk itt. - fújtam ki magam.
- Ahhha - értelmezte Lewis a hallottakat. - Akkor végezzétek el és kész is vagyunk. - Kicsit furán nézhettem rá, de azért bocsánatot kértem tőle, aminek köszönhetően az orrom élettel teli lett.
Curtis jött, akinek sikerült nagy nehezen ennyit kinyögnie:
- Bocs! - mindannyiunk legnagyobb meglepetésére a hátán lévő angyalszárny egész egyszerűen levált  a testéről.
- Mi történik? - kérdezte ijedten, majd felvette régi testrészeit.
- Lehet, hogy ilyen sokat számít egy bocsánatkérés? - kérdeztem mosolyogva.
-  Előfordulhat - mondta és nem tudta, hogy örüljön, vagy ne. -  Most viszont mi indulnánk is. -  ragadta meg a karom és elkezdett kifelé húzni.
- Szia Lewis! - köszöntem még gyorsan, mielőtt eltűnt a látótávolságomból.

Út közben Curtis egyszer csak váratlanul hozzám szólt.
- Lehet, hogy fontos volt ez a bocs, de ettől még nem vagyok vele jó viszonyban. Sőt, még abban sem vagyok biztos, hogy amiatt történt. Nem vagyok én pinokkió, hogy a testrészeimet a szavaim befolyásolják.
- És akkor mi miatt történt? Hmm? Pont azután, hogy kimondtad, vált le rólad. Szerinted ez  véletlen?
- Igen, lehet, hogy az.
- Hát, te nem vagy normális. - fordultam meg és gyorsan elkezdtem a másik irányba menni.
- Hé, várj! Abigail! - ért utol, majd megfogta a vállam és megfordított úgy, hogy szembe legyek vele.
- Bocsi! Igazad van. Tényleg hülye vagyok. - nézett mélyen a szemembe.