Hali-gali!☺
Mielőtt belekezdenék az új részbe, rettenetesen köszönöm nektek az 1000+
megtekintést, valamint nagyon sajnálom, amiért régóta nem volt rész. Légyszíves hagyjatok nyomot magatok után: írjatok hozzászólást, pipáljatok és hagyjatok megjegyzést a chat-be.. De elég a prédikációmból, itt az új rész☺:
Reggel otthon ébredtem és meglepődve vettem tudomásul, hogy éhes vagyok. Azt hittem, hogy a szellemeknek nem kell enniük, de ha már így alakult készítettem magamnak szendvicset. Összefutottam Marcussal is, aki nagy sietségben volt.
- Szia! Hová rohansz?
- Anya megengedte, hogy kimenjek biciklizni. Jössz velem?
- Ne haragudj, de most nem érek rá! - hárítottam el finoman kérését, ugyanis kisöcsémmel ellentétben, én nem szerettem bringázni.
- Oké, akkor szia!
Nem sokkal a beszélgetésünket követően a szokásos érzés tört rám és a tisztítótűzben találtam magam.
Elmentem oda, ahol Curtis-t tartják. Szegény továbbra is ugyanabban a szobában volt, mint legutóbbi találkozásunkkor.
- Szia! Mi újság? - köszönt.
- Azt, hogy "mi újság?" csak akkor mondom el, ha megígéred, hogy nem jössz azzal a szöveggel, hogy "én megmondtam" vagy "Na ugye!".
- Oké. Megígérem, bár így már nagyjából tudom, mi a válaszod.
- Rendben. Tényleg nem tett szemrehányásokat, ráadásul egy csomót beszélgettünk és rájöttem, hogy mennyire félreismertem. Most, hogy minden tisztázódott, a barátnőmmé vált.
- Ennek nagyon örülök.
- És veled van valami új?
- Semmi.
- Annyira sajnállak!
- Nem kell! Abban reménykedem, hogy a szárnyam el kezd poshadni ebben az unalomban. - a helyzet ellenére ezen elnevettem magam.
- Megpróbáljam elintézni, hogy velem gyere a következő helyre?
- Felőlem.
- Pillanat! - futottam ahhoz az emberhez, akit még akkor ismertem meg, amikor idekerültem.
- Uram, tudom, hogy veszélyes Curtis, de nagyon szépen kérem, hadd jöjjön velem! - vágtam a közepébe.
- És mi van a megfertőz?
- Nem fog. Légyszíves! - kérleltem úgy, mintha az apám lenne.
- Na jó, de siessetek.
Meg kell jegyeznem, hogy a földi életemben mindig azt hittem, hogy azok, akik valamilyen szinten a vallással foglalkoznak, vasszigorral rendelkeznek és nincs bennük egy szikra kedvesség sem. Nem tévedtem sokat, mert ez valamennyi itt lévő emberre igaz is, de ez a bácsi más és ezért is mentem rögtön hozzá.
- Jöhetsz! - rohantam vissza Curt-höz boldogan. Azt hiszem egy évi futásadagomat adtam le egy nap alatt.
- Komoly?
- Aha.
- Na és ki a következő a listádon?
- Úgy hívják, hogy Lewis. Az egyik osztálytársam.
- Teljes nevén? - kérdezte Curtis. Félelmet láttam az arcán.
- Lewis Turner. Rokonod? - volt rá esély. A vezetéknevük egyezett.
- Aha
- Ki?
